kerékpár - a sportágról

Az országúti kerékpár, közismertebb nevén versenykerékpár a ma használt biciklitípusok közül a leghosszabb múltra tekint vissza. Olyan kerékpár, amit országútikerékpár-versenyzésre terveztek a Union Cycliste Internationale (UCI) által előírt szabályoknak megfelelően.

A versenybicikliket sebességre és manőverezhetőségre tervezik, bár a hangsúly egyértelműen a sebességen van. A modern kerékpárok rendkívül kis súlyúak a tehetetlenség csökkentésére, illetve hogy emelkedőkön ne hátráltassa a gép súlya a versenyzőt. A hajlított (“kos-“) kormány a nyeregnél alacsonyabban helyezkedik el, ami az aerodinamikát szolgálja. A kormány kialakítása több fogást biztosít, amelyek eltérő menettulajdonságokat tesznek elérhetővé, így a kerékpáros alkalmazkodhat az útszakasz jellegéhez.

Amikor a fekvőbringák megjelentek 1934-ben, az UCI szabályait módosítva kizárták ezeket az országúti kerékpárversenyekről, ezzel évtizedekkel vetve vissza a megoldás elterjedését.

A downhill a hegyikerékpár-sport extrém ága, ahol technikás, kövekkel, ugratókkal, letörésekkel tarkított, erősen lejtős terepen kell bringázni. Ennek megfelelően a downhill biciklire az összteleszkópos gépezet, sok helyen megerősített váz, 150-240 mm-es rugóutak és duplavállas átütőtengelyes első villa (ami erősíti a stresszpontokat a fejcsőnél) a jellemző.